Wilhelm Ostwald (1853-1932) német fizikai kémikus, Nobel - díjas 1872: Az egyetemen megkezdi kémiai tanulmányait szülőföldjén Litvániában (Kelet-Poroszországban) 1875: A rigai Fizikai Intézetben lesz asszisztens, egyidejűleg laborban is elhelyezkedik. Már ez évben elkezdi elektrokémiai vizsgálatait, amik később hírnevessé teszik 1877: A helyi egyetemen tanít 1881: A Rigai Politechnikumban lesz a kémia professzora 1883: Elsőként ismeri fel Arrhenius elektrolitos disszociációs elméletének jelentőségét, és továbbfejleszti azt 1887: Meghívást kap a lipcsei egyetem fizikai kémia professzori állására, amit nyugdíjazásáig, 1906-ig betölt. Ekkor indítja meg "Fizikai kémiai lapok" című folyóiratot, amit 1922-ig szerkeszt. 1888: Megjelenik "Az általános kémia alapjai" című nagyhatású műve, amely a fizikai kémia egyik alapműve lesz. Ez évben kimutatja, hogy a katalizátorok a reakció-sebességet befolyásolják. 1890: Levezeti a róla elnevezett hígítási törvényt, amely a gyenge elektrolitok vezetőképességének változását írja le a koncentráció függvényében 1894: Kimondja, hogy a katalizátorok nem befolyásolják a rendszer energiatartalmát, illetve a kémiai egyensúly helyzetét nem befolyásolják. Később tevőlegesen is részt vett a katalizátorok konkrét kifejlesztésében például az ammónia gyártásában. Ez évben megalapítja a Német Elektrokémiai Társaságot, a későbbi Bunsen Társaságot. 1895: A lübecki konferencia, ahol az atomisták és energisták szenvedélyes összecsapása történik 1901: Megjelenik a "Természetfilozófiai előadások" című műve, amelyben szintén< az atomizmus ellen száll síkra. Véleménye szerint a reakciók legátfogóbb leírását az energiamérleg adja meg. Ebből kiindulva születik meg az "energetizmus" eszmerendszere, ami az atomok létét tagadja. Az energia számára olyan alapvető princípiummá válik, amely még az anyagnál is alapvetőbb. "…az energia az, amiben a való testet ölt. Az energia két értelemben igazi valóság: először is reális annyiban, amennyiben ő az, ami hat; bármilyen legyen is a szóban forgó esemény, ha mi megmondjuk annak okát, az annyit jelent, hogy rámutatunk azokra az energiákra, amelyek abban részt vesznek. Másrészt az energia annyiban is reális, hogy lehetővé teszi, hogy rámutassunk egy esemény tartalmára. Ő az, amelyik a jelenségek mozgásában a mozdulatlan pólust jelenti... "Hasonló nézeteket hirdet a következő évtől megjelenő Természetfilozófiai Évkönyvekben, amiket 1921-ig szerkeszt. 1904-05: a Harvard Egyetem első vendégprofesszora 1906: Nyugdíjazása után érdeklődése természetfilozófiai, társadalmi, vallási kérdések felé fordul. Megjelenik A energetikai elv című műve, amely ismét éles támadás az atomelmélet ellen. Az atomellenes álláspontja csak Perrin kísérleteinek a hatására lassan változik meg. 1909: Kémiai Nobel-díjat kap a katalízis, a kémiai egyensúlyok és a reakciósebesség alapvető vizsgálataiért.