Kepler, Johannes (szül. 1571. dec. 27, Weil der Stadt, Württemberg [Németország] - megh. 1630. nov. 15. Regensburg), német csillagász, ô fedezte fel, hogy a Föld és a többi bolygó ellipszispályán kering a Nap körül. Az égbolt régi, geometrikus leírását dinamikus csillagászattá alakította át. A Tübingeni Egyetemen tanult csillagászatot Michael Mästlinnél, aki a kopernikuszi elmélet híve volt. Kepler elsô munkája Galilei és Tycho de Brache figyelmét is felkeltette. Tanulmányai befejezése után matematikát, retorikát és latin költészetet tanított a grazi luteránus gimnáziumban, majd Tycho de Brache Prága melletti obszervatóriumába kapott meghívást. A következô évben (1601) Tycho de Brache meghalt, és utódaként Keplert nevezték ki Rudolf császár udvari csillagászának. Tycho de Brache rendkívül pontos csillagászati megfigyeléseinek felhasználásával Kepler felállította a bolygómozgás három alapvetô törvényét. Newton késôbb ezek segítségével alkotta meg gravitációs elméletét. Kepler a modern optikát is megalapozta, amikor a látás magyarázatához kidolgozta a fénysugarak viselkedésének elméletét. 1627-ben jelentette meg a Tabulae Rudolphianae táblázatgyujteményt. Több mint egy évszázadig az itt közölt adatok alapján számolták ki a bolygók helyzetét. A gyujteményben szerepelt logaritmustábla, törésmutató-táblázat és egy részletes katalógus is, amely 1005 csillagot sorolt fel. A rendszerezés arra a 777 csillag helyzetét tartalmazó adattömegre épült, amelyet Tycho de Brache határozott meg.