BESZÁMOLÓK

Robert Boyle Johannes Kepler Johann Ritter Wilhelm
Thomas Johann Seebeck Ernest William Brown Ludwig Boltzmann
Walther Hermann Nernst Michael Faraday(2) Henri Dutrochet
Ernst Mach Peter Debye Wilhelm Ostwald
Henry Cavendish Vitalij Lazarevics Ginzburg James Watson
Johannes Fabricius Stephem Williams Hawking Mágneses alapjelenségek

Johann Ritter Wilhelm

Ritter, Johann Wilhelm (szül. 1776. dec. 16. Samitz bei Haynau, Szilézia - megh. 1810. jan. 23. München), német fizikus; ô fedezte fel a spektrum ultraibolya tartományát, és így elôsegítette, hogy a látható fény szuk tartományán kívül az ember - a legrövidebb gamma-sugaraktól a leghosszabb rádióhullámokig - az egész elektromágneses spektrumot megismerje. Ritter, aki 1791-tôl 1795-ig a sziléziai Liegnitzben volt gyógyszerész, a Jénai Egyetemen tanult orvostudományt, és itt tanított, amíg el nem nyerte a szász-gothai herceg pártfogását. 1800-ban, néhány hónappal azután, hogy William Nicholson angol kémikusnak sikerült a vizet elektrolízissel hidrogénre és oxigénre bontania, Ritter megismételte a kísérletet, de az elektródokat úgy rendezte el, hogy a két gázt külön-külön fel tudja fogni. Nem sokkal ezután felfedezte a galvanizálást. 1801-ben Ritter meglepô jelenséget tapasztalt: az ezüst-klorid, amely fény hatására elbomlik, sokkal gyorsabban bomlott el, amikor a spektrum ibolyán túli, láthatatlan és így ismeretlen sugárzásának tették ki. Ritter elsôsorban az elektromosságot és az elektrokémiát tanulmányozta. 1801-ben - még mielôtt Thomas Johann Seebeck felfedezte volna a termoelektromosság jelenségét termoelektromos áramokat észlelt. Ô találta fel a száraz elemet 1802-ben, a következô évben pedig akkumulátort készített.