Hawking, Stephen William (szül. 1942. jan. 8. Oxford, Oxfordshire, Anglia), brit elméleti fizikus. A relativitáselméletre és a kvantummechanikára építette a robbanó fekete lyukak elméletét. Téridô szingularitásokkal is foglalkozott. A St. Alban középiskola elvégzése után Hawking Oxfordban a University College-ban tanult matematikát és fizikát, majd Cambridge-ben a Trinity Hallban, itt doktorált 1966-ban. Oxfordban a Gonville and Caius College tudományos munkatársává választották. A hatvanas évek elején egy gyógyíthatatlan, degeneratív idegrendszeri betegséget, amyotrophiás lateralsclerosist kapott. A betegség fokozatosan rokkanttá tette, de Hawking tovább dolgozott. Hawking elsôsorban általános relativitáselmélettel foglalkozott, különösen a fekete lyukak fizikája érdekelte. 1971-ben vetette fel, hogy az ôsrobbanás után igen nagyszámú, akár egymilliárd tonnányi tömegu olyan objektum jöhetett létre, amely csak egy proton nagyságú teret foglal el. Ezek a mini fekete lyuknak nevezett testek egyedülálló tulajdonságúak, roppant nagy tömegük és gravitációjuk miatt a relativitás törvényei szabályozzák ôket, de parányi méretük miatt a kvantummechanika törvényeit is alkalmazni kell rájuk. Hawking 1974-ben úgy vélte, hogy a kvantumelmélet jóslatainak megfelelôen a fekete lyukak mindaddig szubatomi részecskéket bocsátanak ki, míg kimerítik az energiájukat és végül felrobbannak. Hawking munkássága komolyan ösztönözte a fekete lyukak elméleti leírására irányuló erôfeszítéseket; korábban úgy vélték, ezekrôl a testekrôl semmi ismeret sem szerezhetô. Munkája azért is jelentôs, mert kimutatta ezeknek a tulajdonságoknak a klasszikus termodinamikai és kvantummechanikai törvényekkel való kapcsolatát. Hawking fizikai eredményeit sok kivételes kitüntetéssel ismerték el. A Royal Society 1974-ben az egyik legfiatalabbként választotta tagjává. 1977-ben lett a gravitációs fizika professzora Cambridge-ben, 1979-ben kapta meg a matematikai Lucas professzorságot; valaha Isaac Newton töltötte be ezt a posztot. Fontosabb munkái: The Large Scale Structure of Space-Time (A téridô nagyléptéku szerkezete; 1973, társszerzô G. F. R. Ellis), Superspace and Supergravity (Szupertér és szupergravitáció; 1981), The Very Early Universe (A nagyon korai világegyetem; 1983) és a nagy könyvsiker, A Brief History of Time: From the Big Bang to Black Holes ("Az idô rövid története a nagy bummtól a fekete lyukakig"; 1988).