Cronin, James Watson (szül. 1931. szept. 29. Chicago, Illinois, USA), amerikai magfizikus, 1980-ban Val Logsdon Fitch társaságában fizikai Nobel-díjat kapott. 1964-ben elvégzett kísérletük arra utal, hogy az idô irányának megfordítása nem fordítja meg pontosan a szubatomi részecskék egyes reakcióinak a lefolyását. Cronin és Fitch bizonyítékai elôtt hosszú ideig úgy tartották, hogy az elemi részecskék kölcsönhatása közömbös az idô irányára. Cronin 1951-ben végezte el a Déli Metodista Egyetemet a texasi Dallasban, 1955-ben doktorált (Ph. D.) a Chicagói Egyetemen. Ezután a Brookhaven Nemzeti Laboratórium (Upton, New York állam) munkatársa lett, 1958-tól a Princetoni Egyetem professzora. 1971-ben nevezték ki a Chicagói Egyetem fizikaprofesszorává
Fabricius, Johannes (szül. 1587. jan. 8. Resterhafe, Németalföld - megh. 1615 k.), csillagász, valószínuleg ô figyelte meg elsôként a napfoltokat 1610-11-ben, és ô volt az elsô, aki közleményben számolt be ilyen megfigyelésekrôl a Narratio de maculis in sole observatis et apparente earum cum sole conversion (Beszámoló a Napon megfigyelt foltokról és a Nappal való látszólagos együttforgásukról; 1611) c. kötetében. Apja David Fabricius csillagász volt. A Nap tanulmányozására camera obscurát és teleszkópot használt.
Ginzburg, Vitalij Lazarevics (szül. 1916. szept. 21. [az új naptár szerint okt. 4.] Moszkva, Oroszország), szovjet fizikus és asztrofizikus, kutatásai kiterjedtek a szupravezetésre, a rádióhullámok terjedésének elméletére, a rádiócsillagászatra és a kozmikus sugárzás eredetére. Miután 1938-ban végzett a Moszkvai Egyetemen, 1940-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Lebegyev Fizikai Intézetébe nevezték ki. Tanított a Gorkiji Egyetemen (1945- 68) és 1968-tól a Moszkvai Műszaki-Fizikai Intézetben. Ginzburg 1953-ban kapta meg Szovjetunió Állami Díját és 1966-ban a Lenin-díjat. Ginzburg egyik legjelentôsebb elmélete szerint a csillagközi térben nem termikus sugárzás miatt lép fel a kozmikus sugárzás, hanem nagyenergiájú elektronok gyorsulnak mágneses terekben: ezt nevezik szinkrotron sugárzásnak. 1955-ben Ginzburg és I. S. Sklovszkij fedezte fel annak az elsô kvantitatív bizonyítékát, hogy a Föld közelében megfigyelt kozmikus sugárzás a szupernovákból ered. 1969-ben fedezték fel a pulzárokat; szupernova robbanásokban keletkezett neutron csillagoknak tartják ôket. Ezután Ginzburg kiterjesztette az elméletét, a pulzárokat is belefoglalta, mint a kozmikus sugárzás forrásait.